Tulajdonságai
Értelmes, kemény, harcias, idegenekkel szemben bizalmatlan.
Alkalmazása
A hegyvidéki övezetek kiváló juhászkutyája. Manapság elsősorban személyvédelemre, továbbá házak és gyárak őrzésére, védésére használják.
Tátrai juhászkutya standard (FCI 252)
I. Általános megjelenés, viselkedési jegyek, használati tulajdonságok a. Az owczarek podhalanski erős, keménykötésű kutya. Testfelépítése nagy erőre és mozgékonyságra enged következtetni. Higgadt, nyugodt, erős idegzetű kutya. Tanítható és éber.
b. Méret: A kanok marmagassága 65-70 cm, a szukáké 60-65 cm.
c. Téglalapalakú forma. A kanok törzshossza valamivel rövidebb, mint a szukáké.
d. Használat: juhászkutyának és udvarok őrzőjének ugyancsak alkalmas. Hatalmas termete és szép külseje hatásos kísérőkutyává teszi.
II. Fej
a. Arányos nagyságú, száraz, mozgásban és nyugalmi helyzetben egyaránt középmagasan hordott.
b. Az agykoponya oldalról nézve enyhén ívelt, a homlokbarázda lapos.
c. A stop határozott, de nem túl éles.
d. erős, fokozatosan elkeskenyedő fang. Valamivel hosszabb, mint az agykoponya, vagy azzal egyenlő hosszúságú. Széles orrhát.
e. Az orrhegy közép nagy, jól fejlett orrlyukakkal, színe fekete.
f. Az ajkak feszesek, sötétszínű szélekkel.
g. A fogak erősek, mindegyik egyformán fejlett, ollós harapás, a tétreharapás elfogadott.
h. Közép nagy szemek, enyhén ferde állásúak, kifejezés teli, az írisz sötétbarna, a szemhéjak sötét színűek.
i. A fülek a külső szemzug vonalában vagy annál valamivel magasabban tűzöttek, közepesen hosszúak, meglehetősen vastagak, háromszögletűek, sűrű szőrrel borítottak, belső szélükkel jól simulnak a fejhez, a fülcimpák mozgékonyak.
III. Nyak
Közepesen hosszú, izmos, lebernyeg nélküli. A tarkóvonal a hátvonal fölé emelkedik. Bőséges szőrgallér.
IV. Törzs
a. Hosszú és masszív.
b. A mar kifejezetten hangsúlyozott, széles.
c. Egyenes, széles hát, széles, jól kötött ágyék.
d. A far enyhén csapott.
e. A mellkas mély, a bordák ferde állásúak és enyhén laposak.
f. A has csak egy kicsit felhúzott.
V. Farok
Nem túl magasan tűzött, a hátvonal alatt hordott, izgalmi állapotban a hátvonal fölé emelt, de nem karikába tekert. Lefele lógva a csánkig ér, a vége lehet enyhén ívelt.
VI. Mellső rész
a. Jól izmolt végtagok, erős, de nem túl nehéz csontozattal, egyenesek.
b. A lapockák enyhén ferdén elhelyezkedők, jól fekvők.
c. A lábközép kissé előre állított.
d. Szorosan zárt lábujjak, köztük szőrrel, meglehetősen nagy, ovális mancsokat képeznek. A talppárnák erősek, durvák, sötéten pigmentáltak. A körmök erősek, tompák, a sötét szín a kívánatos.
VII. Hátulsó rész
a. A végtagok hátulról szemlélve függőlegesek, oldalról nézve kissé hátra állítottak, mérsékelten szögeltek.
b. A lábközép oldalról szemlélve függőleges.
c. A mancsok mint a mellső végtagoknál.
VIII. Szőrzet
A fejen és a fangon, a mellső és hátsó végtagok mellső részén a csánktól lefelé a szőrzet rövid, sűrű. A nyakon és törzsön hosszú, sűrű, egyenes vagy enyhén hullámos, érintése kemény, dús aljszőrzettel. A nyakon dús gallér, a combok bőségesen és hosszú szőrrel fedettek, a farok dúsan szőrrel borított, bolyhos.
IX. Szín
Egyöntetűen fehér, krémszínű árnyalat nem kívánatos.
X. Tenyésztésből kizáró hibák
Előre harapás, gyengén hangsúlyozott stop, hegyes fang, nagy foghiány, göndör vagy selymes szőrzet, hiányzó aljszőrzet, foltos szőrzet, ideges, félénk vagy kifejezetten agresszív viselkedés.
XI. Tenyésztésből nem kizáró hibák
Mély homlokbarázda, magasan tűzött fülek, hátra forduló vagy kupirozott fülek, medveszemek, világos szemek, gyengén pigmentált orrtükör, ajkak és szemhéjak, vízszintesen hordott nyak, túlépített hátsó rész, hiányzó szőr a lábujjak között, hiányzó szőrgallér a nyakon és rojtok a végtagokon, farkaskörmök, állandóan a hátvonal felett hordott farok.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
Eredeti neve: Polski Owczarek Podhalanski
Angol neve: Tatra Shepherd Dog
Eredete
A polski owczarek podhalanski neve egyrészt a kutya fajtájára juhász- vagy pásztorkutya, másrészt szűkebb hazájára utal. A polski (lengyel) jelző mellett a podhalanski a Magas-Tátra és a Nyugati-Beszkidek között elterülő Podhale-medencére utal.A fajta neve tehát szó szerint podhalei lengyel juhászkutya, de nevezik egyszerűen tátrai juhászkutyának is. Származási helyén, a kiterjedt erdők közötti mezőkön birkanyájakat legeltettek, a nagy fehér kutyáknak kellett megvédeniük a jószágot a medvétől és a farkastól. A Magas-Tátrában egyébként még napjainkban is élnek farkasok. Az alföldön is használták nyájőrzésre ezeket a kutyákat, csak ott a terjeszkedő városok, a nagy népsűrűség miatt már a XVII. század második felére eltűntek a nagytestű ragadozók. A Beszkidek a nyugat-Kárpátok főgerincét alkotják, a lengyel-szlovák határon nagyon régóta honosak a fehér juhászkutyák; csak éppen az egyik oldalon szlovák csuvacsnak, a másikon lengyel juhászkutyának nevezik őket, pedig gyakorlatilag közös származású, egyazon fajtáról van szó; ráadásul szembetűnő hasonlóságuk a kuvasszal sem hagyható szó nélkül. A tátrai juhászkutyát később a lengyel hadsereg is alkalmazta szállító és hírvivő kutyaként, de szervezett tenyésztése így is elég későn indult. 1937-ben megjelent az első standard, azonban a háború itt is közbeszólt. Később Krakkó térségében kezdték el újra a fajta tenyésztését, sokáig gorálnak nevezve a kutyákat. Az FCI 1976-ban ismerte el a fajtát, melyet rögtön átkereszteltek podhalei tátrai kutyának.
Forrás: kutya.hu, kutya-tar.hu