A Weimari vizsla FCI standard Nr.99 / 1999.03.12 / D.
Származás: Németország
AZ ÉRVÉNYES ÉS EREDETI STANDARD DÁTUMA:1990..02.27.
ALKALMAZÁS: Sokoldalú vadász-, munkakutya (vizsla)
FCI CSOPORT BEOSZTÁS: VII. Fajtacsoport Vizslák
Sekcio 1.1 Kontinentális vizslák
Munkavizsgára kötelezett
ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS:
Vadász- munkakutya a közepestől a nagy termetig. Célszerű munkatípus, szép formájú, inas, erőteljes izomzattal. A nemi jellegnek kifejezettnek kell lennie.
ARÁNYOK:
A törzs hossza a marmagassághoz kb. 12 : 11
Az orrhegytől a stopig valamivel hosszabb, mint a stoptól a fejbúbig
A távolság a könyököktől a mellső lábközépcsontig kb. megegyezik a könyökök és a mar távolságával
VISELKEDÉS, JELLEM (WESEN):
Sokoldalú, engedelmes, szilárd jellemű és szenvedélyes vadász- munkakutya. Szisztematikus, kitartó nyomkereső, nem túl heves temperamentummal. A szimata kimondottan jó. Támad a dúvadra, a vadra, esetleg emberre is, de nem agresszív. Nagyon megbízható a vadállásban és a vízi munkában. Figyelemre méltó hajlama van a lövés utáni munkára.
FEJ; KOPONYA
Agykoponya: Harmonikus a testmagassággal és az arcorri résszel. A kanoknál szélesebb, mint a szukáknál, a koponya szélessége azonban mindkettőnél arányban van a fej teljes hosszával. A homlok közepén a homlok árok található.
A fejbúb enyhén vagy mérsékelten kifejezett. A szemek mögött a járomcsont jól követhető.
Stop: A stop alig kifejezett
Arcorri rész
Orrtükör: Nagy, az állkapocs fölé ugró. Sötét hússzínű, mely hátrafelé fokozatosan szűkül.
Fang: Hosszú és különösen a kanoknál erőteljes, profilból szinte szögletesnek tűnő. A fang és a tépőfog tájék kb. egyformán erőteljes. Az orrhát egyenes, néha kissé ívelt, de nem lefelé hajló.
Ajkak: Az ajkak mérsékelten fedik az alsó ajkakat, a szájpadlás és ajkak hússzínűek. A szájzugban apró ráncolat.
Állkapocs/fogak: Erőteljes állkapcsok. Korrekt és komplett fogazat, ollós harapás, egyenletes erős fogak.
Pofák: Izmos és jól fejlett. „Száraz fej.”
Szemek: A sötéttől a világos borostyánszínig, intelligens tekintet. Kölyökkorban égszínkék. Kerek, alig ferdén illesztett. Feszesen simuló szemhéjak.
Fülek: Széles és meglehetősen hosszú, kb. a szájzugig érő. Magasan és keskenyen tűzött, az alsó széle lekerekített. Figyelő állásban előre forduló, redős.
Nyak: Nemesen hordott, ívelt felső vonalú. Izmos, majdnem kerek, de nem túl rövid, száraz. A vállak felé erősödő, harmonikus átmenetet képezve a hátvonal és mellkas felé.
Törzs: Felső vonal: A felső vonal, az ívelt nyakvonaltól a jól fejlett maron át a relatív hosszú, feszes hátvonal felé harmonikusan húzódik.
Mar: Jól fejlett.
Hát: Feszes, izmos, a hát nem nyerges. A far nem túlnőtt. A kissé hosszabb hát nem hiba, a fajtajellegnek megfelel.
Far: Hosszú és mérsékelten ferdén illesztett medence.
Mellkas: Erőteljes, de nem túlzottan széles, -a mellkas mélység szinte a könyökökig ér-, és megfelelően hosszú. Jól ívelt és hosszú bordák, nem dongás. Az előmell jól fejlett.
Alsó vonal: Enyhén felfelé ívelt, de a has nem felhúzott.
Farok: A farok tűzése kevéssel a hátvonal alatt található nem úgy mint más hasonló fajtáknál. A farok erőteljes és dús szőrzettel fedett. Nyugalmi állásban lefelé lógó, figyelőállásban és munkában vízszintesen vagy annál magasabban hordott.
VÉGTAGOK :
Mellső végtagok:
Általános: A lábak (magasak), inasak, egyenesek és párhuzamosak, de nem szélesre állított.
Lapocka: Hosszú, ferdén illesztett. Erőteljesen izmolt. A lapocka a felkarral jól szögelt.
Felkar: Ferdén illesztett, megfelelő hosszúságú és erőteljes.
Könyökök: Szabad és egyenes. Sem befelé sem kifelé forduló.
Alkar: Hosszú és egyenes.
Mellső lábtő: Erős, feszes.
Mellső lábközép: Inas, enyhén ferdén állított.
Mancsok: Erőteljes. Egyenes a test közepéhez párhuzamosan állók. Szorosan zárt és jól ível ujjak. A hosszabb középső lábujj a fajtára jellemző, és így ez nem hiba. A körmök színe a világostól a sötétszürkéig lehetséges. A talppárnák jól pigmentáltak, érdesek és tömörek.
Hátulsó végtagok:
Általános: A lábak (magasak), inasak, ill. jól izmoltak. Párhuzamosak, sem kifelé sem befelé nem fordulók.
Comb: Megfelelően hosszú, erőteljes és jól izmolt.
Térd: Erőteljes és feszes.
Lábszár: Hosszú, nagyon inas.
Hátulsó lábközép: Inas, szinte merőleges
Mancsok: Erőteljes, tömör, farkaskörmök nélkül. Egyébként, mint a mellső mancsok.
MOZGÁS:
A mozgás valamennyi jármódban tértölelő és folyamatos. A hátulsó és mellső lábak párhuzamosak. A galopp hosszú és lapos. Ügetésben a hát nyugodt. A poroszkálás nem kívánatos.
BŐR:
Erőteljes. Jól, de nem túl feszesen simuló.
SZŐRZET:
Rövid szőrű: Rövid (de hosszabb és sűrűbb, mint más hasonló fajtáknál), erős, nagyon dús, simán simuló fedőszőr. Aljszőr nélkül, vagy kevés aljszőr.
Hosszú szőrű: Puha, hosszú fedőszőr, aljszőr nélkül vagy kevés aljszőrrel. Sima vagy enyhén hullámos. A fültőnél a szőr hosszan omló. A fülvégeken a bársonyos szőrzet megengedett. A szőr hossza az oldalakon 3-5 cm, a nyak alsó részén, a szügyön, a hason valamivel hosszabb. A mellső végtagokon „zászlók”, a hátulsókon pedig „nadrág”, a végtagok alsó részén már kevésbé hosszú. A farok szép zászlóval ellátott. Az ujjak között is szőrözött. A fejen a szőrzet jóval rövidebb. A kettő keverékeinél előfordulhat a merev, egyenes szőr sűrű, közepesen hosszú és jól simuló fedőszőr, sűrű aljszőr és mérsékelten zászlós, nadrág ritkán fordul elő.
SZÍN:
Ezüst-, őz-, vagy egérszürke valamint ezeknek a színeknek az átmenete. A fejen és a füleken többnyire valamivel világosabb. A fehér jegyek csekély mértékben csak a mellen és az ujjakon megengedett. Esetenként a hát közepén egy többé-kevésbé kifejezett sötétebb csík, az un. „angolnacsík” előfordulhat.
Azok a kutyák, melyeknél vöröses-sárga jegyek találhatók, csak „jó” minősítést kaphatnak.
A barna jegy súlyos hiba.
NAGYSÁG / SÚLY:
Marmagasság: kanok 59-70 cm, Szukák 57-65 cm
HIBÁK :
Minden eltérés a megengedettől hibának tekintendő és a hiba nagyságának megfelelően kell értékelni.
SÚLYOS HIBÁK :
• Egyértelmű eltérés a típustól és eltérés a nemi jellegtől.
• Komoly aránytalanság.
• Koponya: túl erős ajkak, rövid vagy hegyes fang
• Több mint két P 1 vagy M 3 hiánya
• Könnyű szemhéj hiba, mindkettő vagy az egyik szemhéjon
• Laza nyakbőr. Komoly eltérés a nyak formájától, izomszegény.
• Ponty vagy nyerges hát. Túl sok bőr.
• Dongás mellkas, nem elég mély mellkas vagy rövid mellkas. Felhúzott has.
• Hordós vagy tehénállás.
• Nem megfelelő mozgás a jármódokban, rövid előre nyúlás és kevés tolóerő, poroszkálás.
• Túl finom vagy túl durva bőr.
• A standardtól eltérő szőrzet.
• Szőrhiány a hason vagy a füleken. Gyapjas szőr a rövid szőrűeknél. Kimondottan göndör vagy alig szőrözöttség a hosszú szőrű egyedeknél.
• Eltérés a szürke árnyalatoktól, mint sárgás vagy barnás árnyalatok. Barna jegyek.
• Eltérések a nagyságban ill. súlyban több mint 2 cm.
• Egyéb durva hibák.
• Jellem (wesen) hibák.
KIZÁRÓ OK :
• Atipusos kutyák: nehézkes vagy túl könnyű
• Rossz arányok.
• Bulldogszerű koponya.
• Görbe orrhát (kosorr).
• Előre vagy hátra harapás, hiányzó fogak.
• Entrópium, Ektrópium. ( szemhéj be- illetve kifelé fordulás )
• Elálló fülek.
• Kimondott nyaklebernyeg (toka)
• Erősen nyerges hát, vagy erős pontyhát, túlnőtt far.
• Torz mellkas, vagy nagyon hordós mellkas.
• Angolkóros vagy torzult végtagok.
• Krónikus bénaság.
• A bőr torzulásai vagy bőrbetegség.
• Részleges vagy teljes szőrhiány.
• Más szín, mint szürke. Kiterjedt barna jegyek. Fehér jegyek kivéve a mellen és a mancsokon.
• A marmagasság határa feletti vagy alatti nagyság.
• Egyéb betegségek, melynél az örökletességet sejteni lehet pl.:epilepszia
• Félénk vagy agresszív viselkedés
• Ez az összeállítás nem tartalmazza valamennyi előforduló hibát, csak a legfontosabbak kivonata. Mintának tekintendő.
MEGJEGYZÉS
A kanoknak két jól fejlett herével kell rendelkezniük, melyek a herezacskóban helyezkednek el.
Eredeti neve: Weimaraner
Angol neve: Weimaraner
Eredete
A weimari vizsla különlegesen elegáns, ezüstszürke színével igazi unikum a vadászkutyák között. De nemcsak külseje, temperamentuma is eltér a tipikus vizsla tulajdonságaitól.Viszonylag fiatal fajta, kialakításának kezdete a XIX. század első felére tehető. Bármilyen meglepő, egyik őse minden bizonnyal a bloodhound, az angol véreb! Persze nem közvetlenül, hanem valahol az “üknagypapák” sorában. A fajta történetének kutatói a vörös Schweisshundot jelölték meg a weimari legtávolibb ősének; azonban az ilyen típusú kutyák különböző változatai egyaránt a bloodhoundtól erednek. A korabeli feljegyzések szerint a Hannover környékére jellemző vörös-cser Schweisshund a bloodhund számtalan jellemző tulajdonságát hordozta. Egyébként a magyarban mindkét fajtamegjelölésre a véreb szót használjuk, hiszen a “blood” és a “schweiss” szavak egyaránt a kutya vércsapázó munkájára utalnak. Ami a méreteket illeti, a hannoveri véreb marmagassága kb. 53 cm volt, a bloodhoundé 66, a weimarié pedig 68.A weimari vizsla mai megjelenési formája megfontolt szelektív tenyésztés eredménye, mely során vonaltenyésztéssel igyekeztek megszilárdítani meg a kívánt típust és minőséget. A kezdetek óta nőtt ugyan a fajta mérete és súlya, de a különleges, ezüstös szín szinte ugyanolyan maradt.A fajta korai karrierét Weimar környéki vadászó nemesek támogatták. Számukra megszokott volt a vadászat számos típusa, így elhatározták, egy fajtában egyesítik mindazokat a kívánatos tulajdonságokat, melyekre Németország vadban gazdag területein szükségük lehet. Az általuk elképzelt kutyának jó szimattal, gyorsasággal, intelligenciával és bátorsággal kellett rendelkeznie.Korábban a weimarit nagyvadakra használták olyan körzetekben, ahol farkas, vadmacska, szarvas, medve és puma is előfordult. De éppen a vadászatoknak köszönhetőn egyre ritkábbá váltak a nagyvadak, így végül a fajtát csupán az a klub tartotta fenn, melyet az a néhány ember alapított, akik írásba foglalták a fajta jellemzőit. Ők amatőr vadászok voltak, olyan értelemben, hogy sport célból kívántak tenyészteni és nem haszonért.Egyébként nem volt könnyű egy weimari vizslához jutni még Németországban sem, külföldön pedig szinte lehetetlen. Már a kutya megvásárlása előtt be kellett lépni a fajtaklubba, aminek az volt a feltétele, hogy a leendő tag elfogadja a klub szigorú tenyésztési szabályait. Az egyik előírás szerint a klub szakértői által nem megfelelőnek tartott pároztatásokból származó kölykök nem kerülhettek be a törzskönyvbe, sőt azokat az egyedeket, melyek bár elfogadott alomban születtek, de fizikailag és temperamentum szempontjából nem feleltek meg az előírásoknak, el kellett pusztítani. Ennélfogva nem volt lehetőség semmilyen “boom”-ra a fajtában. A nagyvadak megritkulása után szárnyasok vadászatára képezték a weimarit, különböző típusú vadászatokon egyaránt használták, még vízből apportírozásra is, mert a retrieverekhez hasonlóan puha volt a szája.
Tulajdonságai
Bár barátságos, bátor, éber és engedelmes kutya, azért tud rámenős, arcátlan és makacs is lenni. Hajlamos, úgymond, a családon tartani a mancsát, ha erre lehetősége adódik.Ezért kölyökkorától kezdve foglalkozzunk vele, meg kell tanulnia, hogy mindenkinek engedelmeskedjen a családban. Szelíd, de határozott nevelést igényel; a túlságosan kemény kiképzés azonban tönkreteszi igazi temperamentumát. Mint a legtöbb nagytestű vadászkutyának, neki is sok mozgásra van szüksége. Nagyon erős a vadászösztöne, így ha olyan területen lakunk, ellenőrizzük a kerítés minden pontját, mert egy weimari nagyon is hajlamos bebarangolni a vidéket vadakat keresve. Ugyanígy nem feltétlen biztonságos édes kettesben hagyni szárnyasokkal és kisebb emlősökkel.Rövid- és hosszú szőrű változatban is tenyésztik, utóbbi a ritkább, sőt még drótszőrű típus is létezik, melyet szinte csak a németek ismernek. A kanok marmagassága 59-70, a szukáké 57-60 centiméter. Ideális esetben egy weimari 15 évig is elélhet.
Forrás: nemetvizslaklub.eu, kutya.hu